Az ázsiai ginzeng (Panax ginseng) az Araliaceae család tagja, mely magában foglalja még az amerikai ginzenget (Panax quinquefolius) és az eleutheronak nevezett szibériai ginzenget (Eleutherococcus senticosus).

Vöröses színű egyenes szárú növény. A szárakon összetett levél található, mely öt fordított alakú levélkéből áll. Ernyős rózsaszín virágaiból borsó nagyságú fényes, piros termések fejlődnek. A növénynek azonban a gyökere az értékes része.

Egy főgyökérből és vastag oldalhajtásokból,hajszálgyökerekből álló,hatóanyagokban gazdag gyökérzete van. Gyökere ember alakúnak látszik, a növény kínai nevének jelentése "ember formájú". A növény sajátossága, hogy csak árnyékban nő magassága eléri a 40-60 cm-t.

Származási helye a Koreai-félsziget északi része és Kína észak-keleti részén található Mandzsúria magashegyi vidékei. Kelet-Ázsiában és Tibetben ma is vadon gyűjtik, de számos országban, például Kínában és Koreában nagyobb mennyiségben termesztik is. Amíg csak vadon termett, addig a gyökér megtalálása is szerencsét jelentett, szinte az örök élet füveként tisztelték.

Életerőt merítettek a Kelet-Ázsiában mindmáig szentként tisztelt növényből, melynek egy-egy nagyobb méretű darabja rendkívüli és értékes ajándéknak számít.

A ginzeng gyökér csak 6-7 éves korára éri el azt a fejlettségi állapotot, hogy érdemes legyen szüretelni. A gyökérből vonják ki az értékes hatóanyag-tartalmat. Általában porrá őrlik.

Minél öregebb a ginseng, annál jobb minőségű, annál több benne a hatóanyag. A koreai ginseng esetében például az igazi minőséget az jelzi, ha a kivonat 5-7 éves növényből készült.