A ginzeng Panax nemzetség az Apiales ernyősvirágzatúak rendjébe és az Araliaceae aráliafélék családjába tartozó lassú növésű évelő növény.
Koreában a ginzenget kisebb gazdaságokban termesztik, a megfelelő minőséget kézi munkával biztosítják. A lassan növő, árnyékkedvelő növényt az ültetvényeken hat évig védőtető alatt tartva gondozzák ennyi idő alatt válik maximálissá a ginzeng gyökér hatóanyaga.
A kínaiak által évezredek óta használt gyógynövény. A Koreai-félsziget északi és Kína északkeleti részének Mendzsuria magashegyi vidékeiről származik, de néha vadon is előfordul. A 6 délkelet ázsiai és észak amerikai fajt magába foglaló ginzeng nemzetség tagja.
A növény sajátossága, hogy csak árnyékban nő. Magassága 40-60 cm közötti,de az 1 métert is elérheti. Egyenes szára szinte vöröses, a csúcsán helyezkedik el az öt fordított tojás alakú levélcsomó. Virágzata ernyős, rózsaszín virágaiból borsó nagyságú, fényes termések fejlődnek. Gyökerei elágazók, a főgyökérből vastagabb oldalhajtások és hajszálgyökerek ágaznak le.
Némely gyökér ember alakra emlékeztető, ezért a kínaiak jensennek "embergyökérnek" is nevezik. A ginzeng növény felhasznált része a gyökere.
A gyökerét, legtöbbször porrá őrölve, vagy a hatóanyag-tartalmát kivonva használják.
A fehér ginzeng gyökeret a betakarítás után közvetlenül kén-dioxiddal fehérítik, majd ezt követően napon vagy mesterséges hőt alkalmazva szárítják.
A vörös ginzeng gyökeret úgy készítik, hogy a begyűjtött gyökereket szárítás előtt forró gőzzel kezelik.
A ginzenget Kelet-Ázsia egyes területein nagy tiszteletben tartják, értékes ajándéknak számít. A ginzeng gyökér csak 6-7 éves korára éri el azt a fejlettségi állapotot, hogy érdemes legyen szüretelni.
A gyökérből vonják ki az értékes hatóanyag-tartalmat. Általában porrá őrlik. Létezik fehér- és vörös ginzenggyökér.
A növény értékes hatóanyagokat tartalmaz, szaponinokat, olajokat, fitoszterolt, szénhidrátot, aminosavat, vitaminokat és peptideket.
